MAGUNKRÓL

OLDALUNK FEJLESZTÉSE FOLYAMATBAN VAN!

Mi az Útkeresés Háza?

Az Útkeresés Háza élő kövekből álló szellemi építmény. Olyan keresztény és istenkereső fiatalokból létrejött közösség, akik Isten vezetésével egymást segítve keresik egyéni útjukat. Ennek ad formát az Útkeresés Háza a Szent Ignác-i lelkiség eszközeivel, önismereti, dramatikus gyakorlatokkal, csönddel, szemlélődő imádsággal, megosztássokkal, lelki kíséréssel, szolgálati lehetőséggel. Segíti a közösség tagjait egy mélyülő istenkapcsolat és a hiteles, szabadon megélt emberi kapcsolatok felé. Célunk, hogy a fiatalok a lelkiségi és önismereti témákkal való foglalkozás során felfedezzék benső erőforrásaikat, amikből meríteni tudnak az elköteleződés, pályaválasztás folyamatában és megtalálják helyüket a világban.

Lelkiségünk 4 pontban foglalható össze:

1.) Mélyből fakadó lelkiség

A mélyből fakadó (alulról induló) lelkiség a valóságra alapoz. Ha el tudjuk fogadni, hogy Isten a legbenső vágyainkon, érzéseinken, álmainkon keresztül keresi az utat hozzánk, az meg tud szabadítani az ideálok és elvárások bénító terhétől. A mélyből fakadó lelkiség a teremtettség szabadságának örömhírét jelenti. Bizalmat abban, hogy Isten már mindennel megajándékozott, ami ahhoz kell, hogy kapcsolatba léphessek Ővele. Én, mindazzal, amim van, és ami vagyok, elég vagyok Neki.

2.) Önismeret

Az Útkeresésben újra és újra azt tapasztaljuk meg, hogy önmagunk megismeréséhez az út Istenen át vezet. Mindannyiunkban van egy darab a Teremtőből. Ha figyelünk befelé, önmagunkra, egyszer csak felfedezhetjük, hogy a törékenységünk, sebeink és álarcaink mögött az Ő Lelke valóban bennünk él, és „örök életre szökellő forrásra” (Jn 4,14) lelhetünk.

3.) Közösség

Nagy öröm megtapasztalni, hogy Isten felé tartó utunkon nem vagyunk egyedül. Társakat ad mellénk az Úr, akik kérdeznek, visszajeleznek, támogatnak, kísérnek és néha kihívások elé állítanak. Az Útkeresésben fontos kincsünk, hogy együtt imádkozunk, beszélgetünk, és így néha megtapasztalhatjuk, hogy nem csak magányosan, bizonytalanul lépegetünk a jövő felé, hanem egyenesen visznek minket.

4.) Ítéletmentes, szerető elfogadás

Ez a hozzáállás abból indul ki, hogy Isten mindig ott és úgy szólít meg bennünket, ahogy vagyunk. Istennel való kapcsolatunkban nem a teljesítmény a fontos, vagy az, hogy többet imádkozzunk vagy jobban viselkedjünk. A mi dolgunk sokkal inkább a figyelem.
Annak felismerése, van Valaki, aki “előbb szeretett minket” (1Jn 4,19), és mindig, minden helyzetben a nevünkön szólít a szívünk mélyén.

Kik vagyunk?

Bayer Róbertné Mária [Mari]

Koncz András [András]

Munkatársaink

Vigh Noémi [Émi]

Tamás Dániel [Dani]